Veikko Antero Koskenniemi: Esti dal a tenger partján
Követtem sok-sok csillag büszke s bágyadt
fényét- vágytam sok kikötő után-
éreztem, ó, a vég nélküli vágyat
s a boldogságot- álmomban csupán.
Szálltam: körül hideg tájékú tenger,
bolyongtam: rám zúdult a ködcsapat...
Hiába: minden csillag megcsal egyszer,
és egyszer minden tenger kiapad.
Szemem a víz sötét méhébe mélyed,
az árny sörényét rázva rárivall.
Mit várjak még? - Vezérlő fényt reméljek?
Röpíts vak ár, s te tomboló vihar!
Körül a tenger dördül, sistereg,
küszködik bennem kín és szenvedély-
Ó, csillag, ki a békét ismered,
mikor gyújt már fejem fölé az éj?
fényét- vágytam sok kikötő után-
éreztem, ó, a vég nélküli vágyat
s a boldogságot- álmomban csupán.
Szálltam: körül hideg tájékú tenger,
bolyongtam: rám zúdult a ködcsapat...
Hiába: minden csillag megcsal egyszer,
és egyszer minden tenger kiapad.
Szemem a víz sötét méhébe mélyed,
az árny sörényét rázva rárivall.
Mit várjak még? - Vezérlő fényt reméljek?
Röpíts vak ár, s te tomboló vihar!
Körül a tenger dördül, sistereg,
küszködik bennem kín és szenvedély-
Ó, csillag, ki a békét ismered,
mikor gyújt már fejem fölé az éj?
Képes Géza fordítása
Veikko Antero Koskenniemi (1885-1962)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése