Bánki Beni: Ma este

Egy golyóálló üveg mögött
őrzöm a szeretetem.

Örülnék,
ha sötétített üveg lenne,
ha nem látnád, mi van belül,
ha az összes fegyvereddel próbálnád
átlőni,
mint eleinte, mikor még nem tudtad,
van-e ott valami.

Ez az üveg a kocsinké,
amit, ha nem is létezik,
ma el kell hinnünk, hogy igen.

A kocsinkkal mindig ketten
száguldunk,
a rossz érzések nem férnek be a csomagtartóba,
a fájdalmaknak nincs helye az üléseken.

Az ablaktörlő elszórja a maradék fényt
az üvegen.
A napból is csak annyi maradt,
amit a szélvédő felfogott.

Először mindig te szállsz be a kocsinkba.
Én jól magunkra zárom az ajtót,
de előtte ellenőrzöm, nem-e maradtak kint
a kedvenc szavaink.

Ma este áthaladjuk a sebességkorlátot,
oda visz utunk, ahova behajtani tilos,
nekünk egy tábla nem mondhatja meg,
hogy meg kell állni.

Ma este elgázoljuk az óvatlan gyalogosokat,
felborítjuk a kukákat,
mindent tönkre teszünk,
amit eddig annyira védtünk.

Ma este minden más,
az autóillatosító te leszel,
a féket csak akkor nyomjuk meg,
ha nem bírod az iramot.

Ma este olyan messzire megyünk,
ahonnan nem találunk haza másnap.
Ott majd letelepszünk
és az este folyamán történtekből élünk.

Ma este velem jössz.

Nekem jó így ez a suhanás.
Neked jó,
vagy

szeretnéd, hogy kitegyelek?

Bánki Beni (1999-)