Tanikava Suntaró: Élni

Az, hogy élek,
Most az, hogy élek
Az a szomjúság,
Az a fák levelei között a napfény,
Egy dallam, ami véletlenül eszembe jut,
Egy tüsszentés,
Hogy fogom a kezed
Az, hogy élek,
Most az, hogy élek
Az egy miniszoknya,
Az a planetárium,
Az Johann Strauss,
Az Picasso,
Az az Alpok,
A váratlan találkozások a gyönyörű dolgokkal
És a
Rejtőzködő gonosz óvatos elutasítása
Az, hogy élek,
Most az, hogy élek
Az az, hogy sírhatok,
Az az, hogy nevethetek,
Az az, hogy dühbe gurulhatok,
Az a szabadság
Az, hogy élek,
Most az, hogy élek,
Az most egy távoli kutyaugatás,
Az most a Föld, ahogy kering,
Az most egy csecsemő, ami épp felsír valahol,
Az most egy katona valahol, aki épp megsebesül,
Az most egy hinta, ahogy kileng,
Az ez a pillanat, amely épp múlik el
Az, hogy élek,
Most az, hogy élek
Az a madarak verdeső szárnya,
Az a morajló tenger,
Az egy csiga araszolása,
Az emberi szeretet,
A kezed melege,
Ez az úgynevezett életem

Simon Márton fordítása

Tanikava Suntaró (1931-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél