Varga Melinda: Part, sasokkal

A vers nem találja a szavakat,
túl szűk minden metafora,
és túl kövérek a jelzők,
ráülnek a ritmusra,
leárnyékolják a dallamot.
Tétova, bicegő igék
szaladnak a réten,
a derű gyorslábú őz,
nem éri utol a poézis.
A sasokat kémleli a mezőn.
Azt képzeli, hatalmas szárnyuk
a vers maga.
Az erős, szabad madarak
bármire képesek.
Csőrükben szerelem,
tollazatuk alatt vers.
Átviszik a láthatatlan partra.
Ahonnan nem kell sose
elmenni, ahol csak megérkezés van,
búcsú és várakozás nélküli szerdák,
soha véget nem érő szombatok.

Varga Melinda (1984-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél