Girgis Shoukry: Kabát
Kabátommal zimankós sétára megyünk,
átnyújtom a cigit neki és indulunk,
senkitől sem kérdezzük: merre,
s ha fullad a világ, kezemben hordozom,
vállamra ugrik,
mint valami macska,
és amikor eluralja a vágy,
zsebével kezembe harap,
én meg mosolygok.
Kabátom kopott, az utca zajos,
mégis erősködik, sétálni kell,
ha tétlenkedem, lökdös, ráncigál,
így hordozom, csendesen haladunk,
nem szólunk senkihez.
Mint én, kabátom is szereti kint az utcán,
fogalmam sincs, honnan e vonzalom,
s hogy honnan a kabát,
azt sem tudom,
csak azt, hogy amikor haragszom a világra,
kabátom mélyén eltűnök,
a kabát egyedül sétál tovább,
nem szól egy szót sem.
átnyújtom a cigit neki és indulunk,
senkitől sem kérdezzük: merre,
s ha fullad a világ, kezemben hordozom,
vállamra ugrik,
mint valami macska,
és amikor eluralja a vágy,
zsebével kezembe harap,
én meg mosolygok.
Kabátom kopott, az utca zajos,
mégis erősködik, sétálni kell,
ha tétlenkedem, lökdös, ráncigál,
így hordozom, csendesen haladunk,
nem szólunk senkihez.
Mint én, kabátom is szereti kint az utcán,
fogalmam sincs, honnan e vonzalom,
s hogy honnan a kabát,
azt sem tudom,
csak azt, hogy amikor haragszom a világra,
kabátom mélyén eltűnök,
a kabát egyedül sétál tovább,
nem szól egy szót sem.
László Noémi fordítása
Girgis Shoukry (1967-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése