Lorand Gaspar: Éjszakák

billegés-barázdálta levegő
gyökértelen kiterjedés hol szakadatlan
világok foszlanak szét állnak össze

éjszakában táncoló hópihe
szívünk fülében az ittlét
oly közeli szavainak dobogása -

hó emléke a bőrön
tűnt képek olvadt kristályai
kerítetlen éj emlékeket bekerítő

sűrűdő táguló fellegek
fénybe hajított szalma
szélben kavargó aranyposzáták
még hallgatom egy pillanatig mindazt amit
fül hang agy és ujjbegy kiszálazhat a dolgok
végtelen-hosszan vonszolódó folyamából

sodor a víz még morzsálló szavakat
melyeket kézről kézre szájból fülbe
csipetnyi fénnyel gyásszal adunk tovább -

nagyon halkan beszélünk léptek nesze terjed
féktelenül görög egy élet parazsa
újabb reggel új alkony vöröse

torkokban porló kőzúzalékon -
valaki bennem hallgatja szüntelen
a dolgokból a fülnek nem hallható dobogást -

*
hittük érintjük a medret
de az éjszakának alja nincsen
se teteje fala se ablaka -

(Nem igaz tán hogy a lélek
érzékelte kevéske fényre szükség
van ha meg akarjuk ismerni a sötétet?)

És emlékszem távoli (megújra
háborútól lángoló) éjszakákra
lámpa törékeny fénye mellett
három nő és egy férfi
testeket próbáltak összevarrni
melyeket odakinn mások szaggattak szakadatlan -

*
éjszaka hátrahagyta áthatolhatatlan szavak
ahogy a láng serceg a tengeren -
őriznek valamicskét a vízsusogásból
talán az anyamell lágyságából is -
rejtélyüket a köveken hátrahagyják
látom amint a mélyből kormorán bukik fel
csőrében szikrányi élet rúgkapál -

*
újabb árnyak s mindig újabb napok
testek illenek össze vágdossák késsel egymást
varrják bontják a varrást meg is gyógyulnak néha
vájják még egymást hogy hallhassák gondolatban
sűrű sötétben az egyszerű színeket -

hajlatban erővonalak ráncai
fogadják be azt mi mindig is ott volt
sugár gyullad levélen
testetlen hontalan meztelenség -

*
Istenem milyen lágy tapintású a levegő
Milyen jó is látni a fényt
Milyen gyengéden irgalmatlanul
Ölel körül
Az éjszaka -

Nem nem ki ne oltsátok a tisztábban látni
tapintani hallani akarás szomjúságát
mely a sötétet több fény felé sodorja
hagyjátok nyitva ajtómat örökre
mert ott elegyedik kint s bent lélegzete -

s van-e léleknek bármi tisztább
mintha az elképzelhetetlenre nyílik
mintha mindaz mit nem tudok s a kevéske
mit értek egy lesz és megszámlálhatatlan

mint hogy az egyazon nedv erő
mozgatta testek és füvek
meg a szemek kezek fényfuvallata nélkül
soha nem gondoltam volna semmire -

s nem éreztem volna a jázmint az éjszakában.

Lackfi János fordítása

Lorand Gaspar (1925-2019)