Ana Blandiana: hőmérő

„A lényeg, hogy ne veszítsük el a józan eszünket”,
Hallottam szüntelen,
És elképzeltem a józan eszem,
Mint elveszni mindig kész,
Fegyelmezetlen, zabolázhatatlan
Higanygyöngyöket;
Szerettem volna őket
Egy helyre összegyűjteni
Egyetlen ragyogó gömbbé,
Ahogyan azután tettem,
Hogy eltörött a hőmérő,
És a tenyerembe gyűjtöttem
Ezüst vérét.
Végül elaludtam – emlékszem –
Álmosságtól elgyötörten,
Megszállottan szorítva öklöm
Az eleven mag körül,
Miközben hallottam
A felnőttek aggodalmas szavait:
Ne veszítsük el a józan eszünket…


Imre Eszter fordítása

Ana Blandiana (1942-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél