Raymond Queneau: Nappalok teltek el

-
Nappalok teltek el és éjszakák velük
nappalok teltek el oly hosszúak miként
egy körsétány miként a nap nagy sóhaja
a föld felett mikor a tengerből kilép
s olajos cseppjeit a száraz fény felissza
nappalok teltek el rövid sugallatok
alig oly vastagok miként egy falevél
vagy naptárlapra írt régi emléksorok
nappalok teltek el és éjszakák velük
oly hosszú éjszakák mint egy nappali álom
mely csillagoktól őrzött fagyláthatárba olvad
éppolyan hosszúak mint a tér s az idő
Nappalok teltek el és éjszakák velük
rövid éjek csak egy kiáltás görcs lökés
mint meg lőve a nyúl felugrik a ligetben
nappalok teltek el és éjszakák velük
ez hát minden meg semmi is
nappalok teltek el
Egy lökéssel a fény az éjszakáig ér
a villogó szemű kis éjszakai lény
míg szél lapítja le villamos szőrzetét
habozva nézi az eget melyen az éjek
keltette végletes vágyak húznak barázdát
fények az éjszakában a fény lökései


Hárs Ernő fordítása

Raymond Queneau (1903-1976)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

-
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, hogy szállj, erőseket, mint a karvalyé, hogy a szabadság magasságában könnyű szárnyalással lebegni tudj, és siklani az élet színein át, a csendben meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek. Emlékezz erre, és élvezd a repülést a tenger felett, a fűszálakon át, sőt - miért is ne?!-, akár széttépett álmok között, mert mindennek, még a zúzmara jegének is értelme van. Erős szárnyakat szeretnék adni neked, hogy leküzd a távolságot, a port, mely a szívedet szorítja, és mindazt, mi aranynak látszik, de amely valójában nem az. Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, sűrű pelyheset, hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted, és ha le is zuhansz, ne essen bajod. Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked, de nem lehet, mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted. (Fordította: Erdős Olga)
További információk

Závada Péter: Bontás

-
Belém ülsz. Ülünk, mint két egymásba csúsztatott szék. TV szól a szobából. Ma mégse megy. Lemászol. Nézem a függöny bojtját. A szomszéd házat bontják. Az ablakok betörve. Lelátni a gödörbe. Most magamhoz szoktatlak. Már nyitva van az ablak. Vastag az ég, vízhatlan. Megfürdünk a huzatban. Erősen koncentrálok. Mármint csak arra, rád, hogy mit kéne most éreznem. Nem passzolunk lélekben. Befekszel az ölembe, mintha a bölcsőd lenne. Megmarkolod a farkam. Együtt szorongunk halkan. Závada Péter (1982-)
További információk

Wass Albert: Tél

-
Templomi csöndben, Éjjeli ködben Aszkéta-ágat zörrent a szél, Valahol messze, Csillag szemekre Szürke ködfátylat borít a Tél. Túl a tetőkön, Dárdás fenyőkön: Zöld diadémon, pára lebeg, Sűrű vadonban Halkan, titokban, Fenyő-óriások könnye pereg... Néma a szikla, Kristály patakja, Jeges páncélban tompán zubog, Mogorva ormon Nincs rododendron, Csak sötét árnyak: Tantalusok. Mélyen a völgybon, Fűzfa berekben, Néha, titokban zörren a szél, S fent a magasban Pára alakban Halkan suhanó szellem: a Tél. Wass Albert (1908-1998)
További információk