Mary Oliver: Álmok
Minden éjjel
gazdagon nyílnak
az álmok sötét
bimbói.
A szirmok
közepén megbújik
egy üzenet,
s arra gondolsz,
bárcsak emlékeznél,
és összefűzhetnéd őket,
betűnként a választ.
Hosszú az éjszaka,
én nem a könnyű fajtából –
annyi ágad van,
és annyiszor elterelnek –
madarak jönnek, mennek,
a fekete róka, amelyik lepihen,
hogy alattad aludjon,
a csontfehér szemmel
bámuló Hold.
Végre erőt gyűjtöttél,
amennyit csak tudtál,
és kihúzod a földből
gyökereid sáros szoknyáját,
s az ébrenlétbe ugrasz,
két vagy három betűvel,
mintha vízzel a szádban,
és a veszteség
érzetével – egy emlék,
még nem egy szó,
még biztosan nem a válasz –,
csak annyi, milyen érzés,
mikor a fa mélyén
kattanva nyílnak a zárak,
és tűz lobban a kéreg alatt,
és virágoznak a virágok.
Sirokai Mátyás fordítása
gazdagon nyílnak
az álmok sötét
bimbói.
A szirmok
közepén megbújik
egy üzenet,
s arra gondolsz,
bárcsak emlékeznél,
és összefűzhetnéd őket,
betűnként a választ.
Hosszú az éjszaka,
én nem a könnyű fajtából –
annyi ágad van,
és annyiszor elterelnek –
madarak jönnek, mennek,
a fekete róka, amelyik lepihen,
hogy alattad aludjon,
a csontfehér szemmel
bámuló Hold.
Végre erőt gyűjtöttél,
amennyit csak tudtál,
és kihúzod a földből
gyökereid sáros szoknyáját,
s az ébrenlétbe ugrasz,
két vagy három betűvel,
mintha vízzel a szádban,
és a veszteség
érzetével – egy emlék,
még nem egy szó,
még biztosan nem a válasz –,
csak annyi, milyen érzés,
mikor a fa mélyén
kattanva nyílnak a zárak,
és tűz lobban a kéreg alatt,
és virágoznak a virágok.
Sirokai Mátyás fordítása
Mary Oliver (1935-2019)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése