Mary Oliver: Reggeli vers

Minden reggel
megteremtik a világot.
A Nap narancs

karói alatt
az éj hamujának
kupacai
újra leveleké válnak,

s az ágakhoz fűzik magukat a magasban –
a tavak fekete
ruhának látszanak,
liliomok szigeteivel

pettyezve.
Ha derűs
természetű vagy,
a puha ösvények mentén úszol majd

órákon át, képzeleted
mindenhol fellobban.
És ha lelkedben
cipeled

a tüskét,
amely ólomnál nehezebb –
ha csak így tudsz
tovább vánszorogni –,

akkor is ott van benned
valahol mélyen
a vadállat, ami azt üvölti,
hogy épp a föld kell neki –

lángoló liliomaival minden tó
egy meghallgatott és nagylelkűen
teljesített ima,
minden reggel,

akár mertél valaha, akár nem,
derűsnek lenni,
akár mertél valaha, akár nem,
imádkozni.


Sirokai Mátyás fordítása



Mary Oliver (1935-2019)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél