Turbók Attila: Harmadnapi hold

…és kordéztak recsegve az összetákolt korai hatvanas évek.
Az elsodort ősz véres törmelékét
füttyös házmesterek söprögették sietve,
és mire feljött a harmadnapi hold,
egymillióan tolongtak a hősök elárvult (hiszen elárult) véráztatta terén.
Könnyű lehetett? Fordítani bekecsen, overallon (kifordítom, befordítom),
messzire gurultak addigra a tövises burkú, gránátos vadgesztenyék,
fakultak a mellkason szélesre rántott, izzadt flanelingek,
más előnyt tálalt a hirtelen beszűkült kínálati piac:
tiéd lesz, amit nem adunk másnak,
ám cserébe feledd a tegnapi tiédet,
jó üzlet, megtartod kicsinyke életed
(egyébként is markunkban piheg, fészekből kiesett fióka),
tanuld az arasz-szabályt, araszolgass türelmesen a kézzelfoghatóig
és feledd a hősködők avítt aranyszabályát (szabadság, nemzeti ügy, ne fokozzuk:
vértanúság!), tisztának mondott szigorúság kékje üt át mielőbb a lázálmok
itatósán, kifehéredik a balladás vérfolt szíve előbb-utóbb,
és tiéd lesz végre, tiéd, a hokedlisarok biztonsága, a grízes tészta édes lekváríze.
Ugye, jó lesz

Turbók Attila (1943-)