Billy Collins: Tárgytalan szerelem

Ma reggel, mikor a tóparton sétáltam,
beleszerettem egy ökörszembe
és később, ugyanazon a napon, egy egérbe,
amelyet a macska az asztal alá ejtett.

Egy árnyékos őszi esten
beleestem egy varrónőbe, a gépénél
még olyan későn is, a szabóság ablakában,
aztán egy tál húslevesbe,
gőze lebbent, mint füst a tengeri csatában.

A szerelem legjobb fajtája ez, gondoltam,
nincs viszonzás, nincsenek ajándékok,
vagy barátságtalan szavak, nincs gyanakvás,
nincs kínos csend a telefonban.

Csak szeretni a gesztenyét,
dzsezz a topon, félkéz a volánon.

Nincs rákattanás, nincs ajtócsapkodás,
szeretni a narancs minifát,
a tiszta fehér inget, az esti forró tust,
a sztrádát, amely Floridát szeli át.

Semmi dac, semmi gyűlölködés –
csak egy nyilallás olykor-olykor,

amit az ökörszem okoz,
amely fészket épített
a víz fölött függő alacsony ágon,
és a világos barnába öltözött egértetem.

De a szívem mindig kitéve
háromlábú állványra a mezőn,
a következő nyílra készen.

Miután az egeret a farkánál fogva
kivittem az erdőbe egy avar kupacra,
egyszercsak a mosdótál előtt állok,
gyengéden nézek a szappanra le,

elmélázok ráérősen, míg képernyőmön
ez a jelenet vonul át,
alatta a világoszöld szappantartó.
Mintha most is nedves kezemben forgatnám,
levendula illatot érzek és mandulát.

Bagi István fordítása

Billy Collins (1941-)