Adam Zagajewski: A tárgyak életéből

A tárgyak sima bőre úgy feszül,
mint egy cirkuszsátor.
Megérkezik az este.
Üdvözlégy, sötét.
Viszlát, nappali fény.
Szemhéjak vagyunk, mondják a tárgyak,
egyszerre érintjük a levegőt és a szemet, a sötétet
és a fényt, Indiát és Európát.

Ám hirtelen én is megszólalok: Dolgok,
tudjátok, mi a szenvedés?
Voltatok már elveszettek, magányosak, éhesek?
Sírtatok? Tudjátok, mi a félelem?
A szégyen? Ismeritek az irigységet, a féltékenységet,
az apró bűnöket, melyeket nem ér el a megbocsátás?
Szerettetek? Meghaltatok már
éjjel, mikor a szél kitárja az ablakot, és behatol
a hideg szívbe? Átéltétek
az öregséget, az időt, az elmúlást? A gyászt?
Csend támad.
A falon táncol a barométer tűje.

Zsille Gábor fordítása

Adam Zagajewski (1945-2021)