Balla Zsófia: November végi hó, 1988-ban

Micsoda tél jön, Úristen!
Hagyod?! Az ablakunk már befagyott,
ha virággal is. Mögötte a virágok is!
Úgy szeress, kegyelmezz,
hogy le ne fagyjon a jelmez
rólunk, ölelj meleggel át, etess meg.
A felnőtt nem sírhat, mint a gyermek,
nem futhat ki a házból, hagyván csapot-papot,
itt élni-halni kell, erdőlni, szórni magot,
s akkor ez a november! Csipked körmös fagyávul
a krumpli elfogy, hóködbe szürkül a távol
az ég, meggörbül a vékony füst, szagával
teli a kémény s az utca, orvul
kúszik a nedvesség a lábszáron
- minő futónövény! -, kúszik a fagy
föl, ágyékba, derékba, hátba,
ó, hideg szobák, kopogó körmök
az írógép fölött! Ó, lángok.
Ó, november. Máris?!
Csattognak a zenék a kövezeten,
a nyirettyűk, az orgonák.
Fehér havakat nyílnak az íriszek s kint
nyikorogva a fák.

Balla Zsófia (1949-)