Maria João Cantinho: Az egészen kicsi kis apróságok
Nem ismerem, csak az apróságokat,
és az egészen kicsi kis dolgok suttogását,
amelyek el sem jutnak a szóig,
ahogy az árnyék, vagy a szél
kirajzolódik a nyárfa alatt,
valamiféle nyugodt tükörképben.
És nem ismerek semmit, csak a láthatalan
zugot, inkább álom ez, mint metafora,
az időt, ami érik a gyümölcsben,
vagy azt, aki parádé nélkül is napfény tud lenni,
röviden és egyszerűen.
És semmit sem tudok a kiválóságokról,
a nagyemberek ígéreteiről, gesztusairól,
amelyek elárulják a szíveket,
a szavakról, amelyek megölhetik
a pillanat tökéletes vérkeringését.
Ha az élet vér vagy arany,
akkor semmit sem tudok, semmit és semmit,
mert elrejtőzik az egészen kicsiben
és a sötétlő zugban. Rejtőzködik.
és az egészen kicsi kis dolgok suttogását,
amelyek el sem jutnak a szóig,
ahogy az árnyék, vagy a szél
kirajzolódik a nyárfa alatt,
valamiféle nyugodt tükörképben.
És nem ismerek semmit, csak a láthatalan
zugot, inkább álom ez, mint metafora,
az időt, ami érik a gyümölcsben,
vagy azt, aki parádé nélkül is napfény tud lenni,
röviden és egyszerűen.
És semmit sem tudok a kiválóságokról,
a nagyemberek ígéreteiről, gesztusairól,
amelyek elárulják a szíveket,
a szavakról, amelyek megölhetik
a pillanat tökéletes vérkeringését.
Ha az élet vér vagy arany,
akkor semmit sem tudok, semmit és semmit,
mert elrejtőzik az egészen kicsiben
és a sötétlő zugban. Rejtőzködik.
Petőcz András fordítása
Maria João Cantinho (1963-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése