Nyirán Ferenc: Féltékenység

„Már te is csak egy vagy a sok közül,
csakhogy pont az az egyetlen egy.”

(Áfra János)

Ideje van a szerelemnek
és ideje van a csóknak,
ideje van a számvetésnek
is, így a kimért idő vége
felé közeledve, s döbbenten
tapasztalod, hogy egykori
szerelmeid miként emlékeznek
rád, szemükben egy csapodár,
szélhámos alak voltál, holott
te hűségesnek képzelted
magad, mindig épp ahhoz
az egyhez, és már mindegy,
ki hagyott el kit, számodra
ez sosem volt presztízskérdés,
de most, hogy számvetés
idején az őszi alkonyatban
sorra veszed őket, nyilván
kifelejted néhányukat, nem
mintha oly számtalan lett
volna, csak úgy vagy velük,
mint a sok költözésed során
elhagyott könyveiddel, nem
emlékszel már mindegyikre,
és jelentőségét is veszítette
az összes, csak az az egy maradt
meg fájó sebként, akivel semmi
nem történt, s hozzá írod
szánalmas soraid, melyeket
ha olvas aktuális kedvesed,
mindig az a vége, hogy sziszegi:
szép szerelmes versek szerzője,
te, te, te!

Nyirán Ferenc (1951-)