Nyirán Ferenc: még

távol a tolongástól, nyüzsgéstől, csak a
cserépkályha hűlő oldalának döntött hát
a kisszobában, az olvasás, és a közben
felbukkanó gyerekkori forróvizes, csatos
zöld palackok paplan alatti emléke,
kulcsos korcsolyád az előszobafogason,
és sorra mind, amikor még nem múlt az
idő, mert együtt haladtatok, még nem
voltak emlékeid, melyeken mélázva
szomorkodhattál, s bár igyekszel nem a
múltadban élni, a jövőre jobb, ha nem is
gondolsz, mert minek, örülj annak, ami
még van, a jelen pillanatnak, a kályha
langymelegének, a könyvnek, és hogy
még szeretsz élni.

Nyirán Ferenc ( 1951-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél