Rékai Anett: Zöldövezet

Egy idő után már nem tudtam, ki vagy te, s hogy ki
vagyok én,
hogy ez a kettő mit is jelent, hol a különbség, az
azonosság,
mint a mesében, amiben egymás mellé pöttyen a kék
meg a sárga festék,
és középen összefolyik zölddé.

Aznap éjjel kettő körül, amikor összefolytak a színek,
és zöldet festettünk magunkból, már tényleg nem
érdekelt,
hol fejeződök be, és hol kezdődsz,
miközben a körmöm alá szorult valami belőled
(legfelső elhalt hámsejt réteg,
így mondják tudományosan).

Furcsa, hogy halott, nekem jobban kellett az élethez,
mint neked,
miközben az ágyhoz préseltél, mint ahogy a szép
faleveleket szokás,
hogy megtarthasd az októbert emlékbe, legyen, ami
emlékeztet
a langy ősz minden erdőszagú vörösségére.

És hagytam, hogy nézz, nézd, nem fért már semmi
közénk,
a kezed s kezem közé most három kerület állt tizenöt
kilométeren át,
az százhatvanöt perc gyalog, harmincezer lépés
távolság.

Rékai Anett (1999-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél