Szuhay-Havas Marianna: Szeptemberi vers
Szívdobbanásnyi az este árnya,
talán eltévedt madárnak szárnya,
most még a hallgatag Hold sem látszik,
felhők felett csillagokkal játszik.
Míg szél feszül a szemre, szájra,
az összes megtépett, színes ágra,
felhabzik tengernyi apró tócsa,
kicsi gyermeklábak vágya-álma.
A szeptember pedig úgy átoson
minden kis falun és nagy városon,
hogy hajolnak utána mind a fák,
vagy csak a pergő esőt bámulják.
Én nyarunk ízét viszem magamban,
bőröm őrzi kabátba takartan,
hogy szép aranyparton ezüstcsendben,
megmaradtunk örök szerelemben.
talán eltévedt madárnak szárnya,
most még a hallgatag Hold sem látszik,
felhők felett csillagokkal játszik.
Míg szél feszül a szemre, szájra,
az összes megtépett, színes ágra,
felhabzik tengernyi apró tócsa,
kicsi gyermeklábak vágya-álma.
A szeptember pedig úgy átoson
minden kis falun és nagy városon,
hogy hajolnak utána mind a fák,
vagy csak a pergő esőt bámulják.
Én nyarunk ízét viszem magamban,
bőröm őrzi kabátba takartan,
hogy szép aranyparton ezüstcsendben,
megmaradtunk örök szerelemben.
Szuhay-Havas Marianna (1968-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése