Carles Duarte: Mindenütt felismerlek...

Mindenütt felismerlek:
a sirály tiszta tollazatában
és a sas röptében,
a haza vezető utcák között
és bármely helyen, ahol laktam,
mindenütt, a látóhatár erőteljes lüktetésében,
és az alacsony felhők tűzpiros csúcsán,
mindenütt és a vágyban,
amit egyes forró szemek hívnak össze,
és a vérben, ami bennünk folyik,
és a víz zúgásában
és a gyógyíthatatlan sebben
és a fájdalomban, mit lehetetlen enyhíteni;
mindenütt megkülönböztetlek
és a minket elemésztő halálban.
Mindenütt felismerlek,
tanulom, hogyan találjalak meg ismét

Carles Duarte (1959-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél