Tóth Árpád: Meddő órán

Magam vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
faricskálok lomhán egy dalon,
vézna, szánalmas figura, én.
Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.


1908

Tóth Árpád (1886-1928)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél