Ady Endre: Egyedül a tengerrel
Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
elment, nem látom többé már soha.
Egy virágot a pamlagon hagyott,
megölelem az ócska pamlagot,
megölelem az ócska pamlagot.
Parfümje szálldos csókosan körül,
lent zúg a tenger, a tenger örül,
lent zúg a tenger, a tenger örül.
Egy Fárosz lángol messze valahol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol.
A daloló vad tengert hallgatom,
és álmodom az ócska pamlagon,
és álmodom az ócska pamlagon.
Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
dalol a tenger és dalol a mult,
dalol a tenger és dalol a mult.
Elment, nem látom többé már soha,
elment, nem látom többé már soha.
Egy virágot a pamlagon hagyott,
megölelem az ócska pamlagot,
megölelem az ócska pamlagot.
Parfümje szálldos csókosan körül,
lent zúg a tenger, a tenger örül,
lent zúg a tenger, a tenger örül.
Egy Fárosz lángol messze valahol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol.
A daloló vad tengert hallgatom,
és álmodom az ócska pamlagon,
és álmodom az ócska pamlagon.
Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
dalol a tenger és dalol a mult,
dalol a tenger és dalol a mult.
Ady Endre (1877-1919)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése