A. Túri Zsuzsa: Krisztus

...Oly unalmas olykor az élet,
ha nincs Júdás, aki elárul,
nincs ellenfél, s langyos a lényeg,
s kintről a béke mélán bebámul,
nincs kereszt sem, foszlik a semmi,
bomlik a minden, surran az égen,
merre kellene, illene menni,
ha nincs zsongás, pezsgés a vérben ?
Élünk, sokszor túl sok a díszlet,
giccses csokrok, ablakok zárva,
mosolyból fintor, borból víz lett,
mamlasz az ember, társsal is árva.
Hervadó, száraz glóriákat
kihívó pózban egyre csak ráznak
hipokrit hívek, ó, imádnak,
téged és rólad magyaráznak,
hazug mind, múló és esendő,
sorsuk előbb-utóbb szétszakad,
foszlányok... Vétkek... Mind egyenlő.

Merre jársz? Mutasd már meg Magad!

A. Túri Zsuzsa (1971-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél