Baranyi Ferenc: Csillagrománc

Éjszaka a kedvesemmel
szakajtóba gyűjtöttük a tófenékről...
a visszatükrözött csillagokat
s a teli szakajtót egy topolyagallyra tettük.
Amíg alatta csókolóztunk:
vásott szellő kúszott fel sebesen a topolyafára
s a szakajtót kedvesemre borította.
Ahogy ott állt a lány
meztelenül és remekbe szabottan
a vállára, mellére záporozó csillagokkal:
szürke kis verébnek tűnt föl mellette
Évástól, Kleopátrástól,
Loreleyestől és Lollobrigidástól
a világ minden szépasszonya,
aki csak volt, van és lészen eljövendő
gyönyörűvé nehezíteni az életünket.

Baranyi Ferenc (1937-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél