Parancs János: Novemberi látomás
a csönd meredélyén,
határmezsgyéjén
a jónak és a rossznak,
rovarlábakon araszol
a lucskos, őszi avarban,
rothadó falevelek közt,
a sárban előrefurakodva
mulatságos és szánandó
az a töretlen igyekezet,
amivel átgázol
a fűcsomókon, göröngyökön,
elvetélt lehetőségek roncsain,
kudarcok foszló tetemén
egyre kifosztottabban,
egyre elszántabban,
valami távoli,
ismeretlen cél felé törekszik,
most mégis meg-megáll,
semmiségeken tépelődik
tanácstalanul és riadtan
határmezsgyéjén
a jónak és a rossznak,
rovarlábakon araszol
a lucskos, őszi avarban,
rothadó falevelek közt,
a sárban előrefurakodva
mulatságos és szánandó
az a töretlen igyekezet,
amivel átgázol
a fűcsomókon, göröngyökön,
elvetélt lehetőségek roncsain,
kudarcok foszló tetemén
egyre kifosztottabban,
egyre elszántabban,
valami távoli,
ismeretlen cél felé törekszik,
most mégis meg-megáll,
semmiségeken tépelődik
tanácstalanul és riadtan
Parancs János (1937-1999)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése