A. Túri Zsuzsa: Zárójelben

Zárójelbe tettelek,
még mikor szerettelek,
s örök-mélán, mint a kő,
megállt veled az idő.

Benned: alvó évszakok
én pedig kívül vagyok,
zárójel előtt, mögött,
elmúlt vad vágyak fölött.

Kalitkába zártalak,
sír a csend a rács alatt,
a csend éles, mint a kés,
belém vág a szenvedés,

remegő felhők alatt
rút árnyakat fest a Nap,
rozsdás emlék már a nyár,
ködben búsul a határ,

napok, évek futnak el,
oldódnak a semmivel,
nem, nem gyújtok már tüzet,
ég még az emlékezet,

nem, nem édes már a méz,
mely íze téged idéz,
kezemben fonnyadt virág;
zárójelben a Világ…

A. Túri Zsuzsa (1971-)