Szabó Lőrinc: Zene
Mint megzendült táj, röpített
perc s pillanat a lét fölé,
új érzékeim nyíltak, nyúltak a
test legmélyebb gyönyörei mögé,
aztán visszafordultunk és leszálltam
s most az emlék káprázatában
vakon-süketen bámulok
valahova, messzire, vissza, hátra,
húsomba, vérembe, a túlvilágba,
mely az előbb
látni s hallani tudta az időt.
perc s pillanat a lét fölé,
új érzékeim nyíltak, nyúltak a
test legmélyebb gyönyörei mögé,
aztán visszafordultunk és leszálltam
s most az emlék káprázatában
vakon-süketen bámulok
valahova, messzire, vissza, hátra,
húsomba, vérembe, a túlvilágba,
mely az előbb
látni s hallani tudta az időt.
Szabó Lőrinc (1900-1957)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése