Balla Zsófia: Az ébredés

Miféle álom lépeget?
miféle kép vezet?
Miféle kéz mért tépi meg
a rozsda képeket?

Minek a szélét kezdi ki?
miféle szín eszi?
A kép, amely fejvesztve száll,
helyét minek veszi?

Milyen öröm kapar, kapor
szagú vágy hol kotor?
Mitől ürül az álom, és
melyik parthoz sodor?

Begyúr időm, gyűrt perselyem.
Vakságom élesebb.
Írás és meghalás között
mi átvisz, azt lesem?

Azt ünnepeljük, ami lesz.
Bár végünk ott neszez
a születésünk erdejében.
Már fölfelé evez.

Amíg alszom, élek-e még?
Félkészen, senkiség.
Csurgok a sors üstjébe én,
nem tart meg öl, se fék.

Az úr, mint tüzes értelem,
mit csurom űr terem,
az ébredés tömör falát
áttöri majd velem.

Balla Zsófia (1949-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél