Ladányi Mihály: Kesergő szerelem
Együtt és mégis oly külön,
mint faágtól az árnya -
Te távol hajlongsz gyönyörűen,
én zárkózottra válva
vetem tétova életem
sikátor vadonába.
Megcsalnálak s tán arcul is
ütnélek és betörnék,
leköpném a virágot és
rettegne már a környék,
hogy végre vad hiányod ne
vájja belém a körmét.
Talán ha méltatlan lennék
hozzád, ó szentek szentje,
ha részegen ökröndöznék
az utcaporba esve,
e boldogtalan boldogság
akkor tán odaveszne...
Mindennél nagyobb vétek az,
hogy szinte már nem élek,
táplálkozom és lélegzem,
de skizofrén a lélek:
testemtől távolodva él,
mindegyre csak feléd leng.
Ó, életem asszonnyá-vált
Kőmíves Kelemenje,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe!...
mint faágtól az árnya -
Te távol hajlongsz gyönyörűen,
én zárkózottra válva
vetem tétova életem
sikátor vadonába.
Megcsalnálak s tán arcul is
ütnélek és betörnék,
leköpném a virágot és
rettegne már a környék,
hogy végre vad hiányod ne
vájja belém a körmét.
Talán ha méltatlan lennék
hozzád, ó szentek szentje,
ha részegen ökröndöznék
az utcaporba esve,
e boldogtalan boldogság
akkor tán odaveszne...
Mindennél nagyobb vétek az,
hogy szinte már nem élek,
táplálkozom és lélegzem,
de skizofrén a lélek:
testemtől távolodva él,
mindegyre csak feléd leng.
Ó, életem asszonnyá-vált
Kőmíves Kelemenje,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe!...
Ladányi Mihály (1934-1986)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése