Kiss Benedek: Ahogy megállok csikorogva
Mályvaszín verseimmel immár
házalhatok én – tél jön.
Rozsda pereg csillagról, fákról,
ha megállok fehérlőn,
rozsda lepi szemhéjam, vállam.
Zuhogj csak, hó, hűen, csodásan,
csikorog fönt a firmamentum,
kocsma fogad be, asszony vagy templom,
mindegy, csak valami befogadjon,
valaki csöpp derűt, kedvet adjon –
pereg a rozsda, hó pillézik rá,
ahogy megállok fehérlően,
ahogy megállok csikorogva
rozsdában, hóban, romház-időben.
házalhatok én – tél jön.
Rozsda pereg csillagról, fákról,
ha megállok fehérlőn,
rozsda lepi szemhéjam, vállam.
Zuhogj csak, hó, hűen, csodásan,
csikorog fönt a firmamentum,
kocsma fogad be, asszony vagy templom,
mindegy, csak valami befogadjon,
valaki csöpp derűt, kedvet adjon –
pereg a rozsda, hó pillézik rá,
ahogy megállok fehérlően,
ahogy megállok csikorogva
rozsdában, hóban, romház-időben.
Kiss Benedek (1943-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése