Simon Adri: A fény

Egyre gyakrabban olvadnak el a színek.
A kanna füléről teámba csepeg a bíbor,
vöröses gőz kúszik a fal repedéseibe.
Reggel eltűnt egy fa,
most kéregszőnyegbe temetkezik a kert,
a moha zöldje lecsorog a háztetőn,
elnémítja a fűszálakat.
Lassan száműzi magát a valóságból minden,
mintha megbújna még egy hely,
ahol újra lehet születni.

Lementem a régi óráshoz – fekete gödör a helye,
senki sem látta elfolyni az időt,
csak a számok esnek le az órákról.
A hidak belecsöpögnek a folyóba.
Senki sem integet a túlpartról.
Vonat fütyül hajnaltájt, de nem érkezik meg.

A Hold fénye elhal, mielőtt elérné
a hegy csúcsait.
Hallgatunk róla.

Simon Adri (1974-)