Végh Tamás: És mégis...

„S dúlt hiteknek kicsoda állít
Káromkodásból katedrálist?”
(Nagy László)

Letagadnád szépséges
Szívedbe vetetett hitedet,
Hagynád, hogy mardosson
A kétség, s a gyűlölet ereje
Leteperjen, s pokolra vigyen,
Idegen terepre,
Ahol lomb nem remeg?

Hiába ülteted ott a fát,
Virágtól, gyümölcstől ága
Nem fog rogyadozni.
Nem szeded le azt ember,
Hiába vársz csodára.

Van bánat és van vigasztalás is,
Jó lehet, mi most rossznak látszik,
Van szeretet és megbocsátás is,
Van okos szó, ami nem lázít,
S csendre tanító áhítatában
Szívedben szólal a varázssíp.
Káromkodásból ima lesz,
És imákból katedrális.

Végh Tamás (1960-)