Boda Magdolna: (színeim)

A narancs és tengerkék,
egyszervolt naplementék,
és homokos partok:
veled-velem a halovány,
kifakult fotókon.

A türkiz és citrom,
frissítő, jeges limonádé
a zsúfolt vallettai piacon,
a sátrak árnyékában:
átkarolod vállam.

A vörös és fekete,
a tűz és az éj színe,
vágyak és gyújtóláng,
úgy ölelsz, hogy
évek szakadnak rám;

helyettünk lélegzik a föld
zárlatos fémháló a bőröm,
nyelved húzta ezüst vonal
ahogy eléri köldököm,

nem, mégis marad az okker,
a felejtés színe,
agyag, mely mindent betemet:
bezárva szép napjaink fedele
rajta árvácskák, száraz levelek

Boda Magdolna (1956-)