Derzsi Pál: Tudod

Tudod, a szerelmünk
virágtánc, szálló pitypangcsillag
a mi szerelmünk...

bohóka szivárvány,
Napnak s homálynak kusza ébredése,
kaszált fű dőlése, hangja, illata,
ne kelljen élnünk vacogva-félve...

a jegenyék bontott sorfala
zúdulta, verte szikár sztakkátóit,
csak jártuk, kijártuk,
csattant sziporkák csillagsarka,
szétröpült mindenki, minden,
akarta, nem akarta...

csak jártuk, ó, önfeledt virágok
hajlódó kísértettánca,
evilági már nem, csak gyönyörű,
csak játék egy dühödt végtelennel:
testünk lobogó késként járta...

Tudod, a mi szerelmünk
tánc volt, és pitypang,
kérészi kényszer, tűzhalál,
és fák torzóivá lettünk,
a ránk tört alkony kifakult vázán
ma már
csontujjakkal a csend komponál...

*

Derzsi Pál (1954-)