Follinus Anna: Mulandóság és öröklét között

Pilinszky Jánosnak

Magam vagyok én is a magányban.

Hangszálak nélkül beszélni tanulok.
Nincs segítség, nincsen semmi támasz.
Az első szó után elnémulok.

Hideg van, kabátom összehúzom.
Csak a mozdulatokra figyelek.
Hallgatás nélkül nem lenne sorsom,
ahogy megnyugvásaim sincsenek.

Ha magamra mutatok, rád nézek.
Benned keresem, aki lehetnék.
Naponta írok levelet, mégis
nélküled múlnak el mind az esték.

Lefekszem, vágyaim fölém nőnek,
és néha felemelnek engem is.
De oly kiszolgáltatottá váltam
azáltal, hogy ölelsz is, meg nem is.

Hogy a csók: csak lecsukló virágfej.
Hogy melled: gyümölcs fa és föld között.
Magamhoz kötném messzi világod –
a mulandósághoz az örököt.

Follinus Anna (1984-)