Jatzkó Béla: Fényképek

Három fényképet küldtél. Egyiken
("öt éves már", - sóhajtva mondod)
a legjobban a szádat szeretem;
a másikon a melled és a combod,

ahogy felém tárulnak meztelen;
a harmadikon azt a pici csontot,
amelyik fönt, a homlok töviben,
alig láthatóan meghajlítja az orrod.

S mind a hármon nézem a szemedet:
messzi kalandoz, mint a jószerencse.
Kit keresett, - vajon kit szeretett,
mikor elkattant az a fürge lencse,
mely egy tört percet mindörökre elzár?
Küldj egy képet, amin engem szeretsz már.

Jatzkó Béla (1919-1975)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél