Győrffy Ákos: Ott szobrok

(…vannak ilyen októberi napok.)
A kunyhó előtt fekszel a sárguló
fűben. Van az a kis terület benned,
illatos senkiföldje, amit szabadon
hagytál, elzárva magadtól és mástól.
Levegős, tiszta sáv. A lényem nagyobbik
részét alkotó feleslegességek, mondod.
Mint a patakvíz, mint az októberi
napok, néha olyanok a mozdulataim.
Az mintha nem én lennék, miközben
tudom, hogy az illatos senkiföldje
mozdul meg bennem. Ott szobrok fekszenek
az oldalukon, testükön csigák csillogó
ösvényei, mondod. Átszűrődik, megmozdul
bennem, mint valami szertartás,
amiben egyszerre vagyok pap és
elsőáldozó.

Győrffy Ákos (1976-)