Devecseri Gábor: Füge, ha csobogni tudna

Füge, ha csobogni tudna,
forrás, hogyha megérhetne,
öröm, hogyha sikongatna,
fájdalom, ha nevethetne,
ezüst, ha válna gyümölccsé,
ért szilva, ha olvadt fémmé,
szél, ha fésüli a nádat,
te, ha pusztán elképzellek,
én, ha vágyom teutánad,
szivem, ha születik benned,
értelem, ha túlmutatva önmagán
tébolyba csapna,
féktelenség, ha szelíddé,
teljesülne végtelenné,
folyó, ha árad a holdba,
hold, ha lányhangon dalolna,
éj, ha fekete vizével áraszt el,
s csillagi fénnyel
testeddé vált völgyet-halmot,
nyárfa, mely felhőkig ér fel,
tenger, mely fülembe fér el,
fecske, bordám közt ki fészkel:
ez a hangod.

Devecseri Gábor (1917-1971)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél