Juhász Gyula: Nagyvárosok magánya
Ismeritek a bérházak magányát,
kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
komor falon a járók árnya száll át.
Ismeritek a bús vasárnapot,
mikor távol zenén álmodozva
sötét óráknak nincsen vége, hossza,
s álmot szövünk, mint hálót sző a pók?
Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.
S míg elfog a derű nosztalgiája,
zokogni hallod halk eső dalát,
s elalszol fáradt gyásszal, összefázva.
kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
komor falon a járók árnya száll át.
Ismeritek a bús vasárnapot,
mikor távol zenén álmodozva
sötét óráknak nincsen vége, hossza,
s álmot szövünk, mint hálót sző a pók?
Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.
S míg elfog a derű nosztalgiája,
zokogni hallod halk eső dalát,
s elalszol fáradt gyásszal, összefázva.
Juhász Gyula (1883-1937)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése