Kristina Calu: Én vagyok
Én vagyok a könyv, melyre olykor könnyed hullik
Lapjaimon az idő hol lassan, hol gyorsan múlik
Illatos testem két kezedben fekszik
Betűim ezer szám kedvedet keresik
Én vagyok a zene, mely mindig elvarázsol
Tőlem érzed magad a gondoktól távol
Elviszlek magammal bárhová, ha kéred
Közös táncunknak semmi nem vet véget
Én vagyok az ösvény, mely erdőben kanyarog
Nyári hőségben rajtam szürke por kavarog
Vigyázva figyelem, lábad merre vezet
S a jó úthoz én nyújtok segítő kezet
Én vagyok a ház, mely oltalmat ad
Téli fagyban, vagy nyáron, ha tombol a nap
Tiéd a székem, az ágyam, a fürdőszobám
Neked illatozik esténként apró konyhám
Én vagyok a híd, mely folyón ível át
Ha a túlpartra mennél, leszek a szolgád
Erős hátamon biztonságban vagy
Lépteid hangja bennem örök nyomot hagy
Lapjaimon az idő hol lassan, hol gyorsan múlik
Illatos testem két kezedben fekszik
Betűim ezer szám kedvedet keresik
Én vagyok a zene, mely mindig elvarázsol
Tőlem érzed magad a gondoktól távol
Elviszlek magammal bárhová, ha kéred
Közös táncunknak semmi nem vet véget
Én vagyok az ösvény, mely erdőben kanyarog
Nyári hőségben rajtam szürke por kavarog
Vigyázva figyelem, lábad merre vezet
S a jó úthoz én nyújtok segítő kezet
Én vagyok a ház, mely oltalmat ad
Téli fagyban, vagy nyáron, ha tombol a nap
Tiéd a székem, az ágyam, a fürdőszobám
Neked illatozik esténként apró konyhám
Én vagyok a híd, mely folyón ível át
Ha a túlpartra mennél, leszek a szolgád
Erős hátamon biztonságban vagy
Lépteid hangja bennem örök nyomot hagy
Megjegyzések
Megjegyzés küldése