Teller Ede: Vers cím nélkül (A tudós világa)
Keresni, várni, semmit sem akarni,
szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
látni azt, amit még nem látott meg ember,
gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
a szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
félni, hogy talán még igazság sincsen,
tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
a fájdalmat, örömet gyógyító halálnak.
szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
látni azt, amit még nem látott meg ember,
gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
a szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
félni, hogy talán még igazság sincsen,
tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
a fájdalmat, örömet gyógyító halálnak.
Teller Ede (1908-2003)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése