Fodor András: Híd sorsa
Kötődni - mennyi munka, felelősség,
mennyi kivédhetetlen ártalom!
Körít mindenfelől, csimpaszkodik
az éhező igény. Parancsuk
terhét lerázni nem tudom.
Két nyújtott karral meddig tarthatom még
meredek hídként magamat,
ha mi kinyílt, a szárnyvető erő is
zúdul rám vissza innen-onnan,
mállik a pillér, boltíve szakad.
Omlás, igen, a vége nem lehet más.
Csak te feszülsz tovább fölöttem
elronthatatlan titkom: szerelem.
S majd nézi egymást nélkülem a két part
csonk árvaként, de testvér-melegen.
mennyi kivédhetetlen ártalom!
Körít mindenfelől, csimpaszkodik
az éhező igény. Parancsuk
terhét lerázni nem tudom.
Két nyújtott karral meddig tarthatom még
meredek hídként magamat,
ha mi kinyílt, a szárnyvető erő is
zúdul rám vissza innen-onnan,
mállik a pillér, boltíve szakad.
Omlás, igen, a vége nem lehet más.
Csak te feszülsz tovább fölöttem
elronthatatlan titkom: szerelem.
S majd nézi egymást nélkülem a két part
csonk árvaként, de testvér-melegen.
Fodor András (1929-1997)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése