Oláh András: hiány
és megint – mint akkor
abban a furcsa télben –
várok kiszolgáltatottan:
sorsunk magára hagyva
vágyaink pusztulóban
szívre szív alig dobban
fogoly vagyok hiányodban
abban a furcsa télben –
várok kiszolgáltatottan:
sorsunk magára hagyva
vágyaink pusztulóban
szívre szív alig dobban
fogoly vagyok hiányodban
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése