Oláh András: hiány

és megint – mint akkor
abban a furcsa télben –
várok kiszolgáltatottan:
sorsunk magára hagyva
vágyaink pusztulóban
szívre szív alig dobban
fogoly vagyok hiányodban

Oláh András (1959-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zelk Zoltán: Hajnali vendég

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Závada Péter: Bontás