Tompa Gábor: In aeternum

Megkezdve minden: félbemaradás,
járás-kelés, áttűnés-meghalás,
befejezetlen reggelek, talán
sosem lesz vége már, a kor falán

mállani kezd a szutykos vakolat,
befelé tárhatod ablakodat,
ki ne hajolj, mert vesztedre hajolsz,
magában is teljes a benti sors,

csak Istenednek, csupán őneki
szabad végleges formát ölteni,
míg elporladsz: magaddá változol,

de lényegedből mindig áthozol
egy marék port, s ha végső lángra gyúlsz,
a kezdetektől úgysem szabadulsz.

Tompa Gábor (1957-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél