Egyed Emese: Május

Ha megtalálsz, ha megtaláltalak,
és kér a hold, és könyörög a nap,
hogy ébredjünk már, menteni magunkat,
hogy védekezzünk, s bújjék, aki bújhat:

ha megszólalsz, ha megszólalhatok,
és szavunktól zuhannak csillagok,
gyullad a föld, rózsák ökle lazul
s illatoznak javíthatatlanul:

megértik majd, hogy nem félsz semmitől,
veled vagyok, nem félek semmitől,
lehetetlen, hogy elpusztítsanak;

mit veszthetünk? Ha szenny vagy indulat
eláraszt is, megőriz s megmarad
nyers tavaszunk: ő ítél – ő oldoz föl.

Egyed Emese (1957-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél