Dénes László: Kronosz

Kiporciózza rendületlenül
a gáttalannak hitt, remélt időt,
kiszámol minden dobbanást belül
s ezüst szálat mi álladon kinőtt.

Letörli arcodról a szűz mosolyt,
szeretve kér és közben megaláz.
Makacs csatározás hiába folyt
a tűnő enyhért. Elemészt a láz.

Kopott gerinceden a kézjegyét
viselheted, s a hókusz-pókuszok
illúzióid hűs emlék-jegét
idézik újra meg, de jól tudod:

egy perc alatt zilálja szerteszét
saját rendjét, mi összealkudott.

Dénes László (1959-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél