Őri István: Öröm

(gondolatok Szőnyi Bartalos Mária 3-sorosára)


Amikor egyedül vagyok,
mindenki ott van velem:

a csend,
a puszta,
az örökké fújó szél,
a virágok illata,
a messzimadarak röpte,
a nádas bölcs bólogatása,
az árokpart kusza füve,
a békák éneke,
az átölelt világ,
a felhők mögül előbukkanó nap,
az elfeledett léptek,
a semmivé lett emlékek,
a csendbe oldott hangok,
a vágyak,
a képek,
a tettek,
az akarás,
a remény,
az öröm,
a lemondás,
a cél -
az Igen

és ott vagyok én
és Isten
s ha elnézek messze -
mert nincs akadály -
a szemhatár tisztakék,
nincs kétely, köd, homály,
csak erő
és levegő
a tüdőnek,
a szívnek,
a léleknek,
a sejteknek,
a vérnek,
az ereknek
a múltnak,
a félelmeknek

s akkor

elindulok a göröngyös úton,
amely a szomszéd tanyához vezet,
s amelyet soha el nem érhetek,
mert csak álmaimban létezett,
hogy legyen merre mennem...
s ha utam közben azt kérdezik:
Merre mész?
felelem:
Előre! Mindig előre!
mert az út a lényeg,
s majd a cél -
a lépések,
s az út menti fák,
mik alatt hűvös árnyék hív
röpke pihenőre
és az álomtanyához
a sohamegérkezés -
a menés, menés...
egyedül
az Úton
végig
míg el nem fogy - soha
egyre magasabbra,
egészen az égig,
ahol csodák várnak rám,
mint vártak az Úton végig:
csodák - jutalmai az Útnak
mert eljutok oda,
ahol minden Utak egybefutnak
és már csak kopognom kell
mert a legnagyobb csoda itt van közel:
túl a Kapun, túl az árnyakon
te vársz rám, kire én is vártam nagyon
s jártam érted Utam szüntelen
hogy hozzád érjek -

Életem...

egyedül...

örömben...

végig...



Szőnyi Bartalos Mária

egyedül lenni
ebben a nagy zsivajban
hatalmas öröm