Petri György: Töredék

Én, aki nem játszhatom a szerelmest
(mindig fokozódni
kész szívdobogás; felragyogni,
bepárásodni kész szem bűntudatlan ravaszság;
csel és tánc, felejtés, lejtés; merő
magátólértetődés), sem a hőst
(ténye fegyvertény; körülménye akarata),
sem a bölcset (emlékezetté
desztillálni szándékot), sem a teremtményt
(hálálkodni, csalódni – és remélni),
sem fonákját: öngyilkost (sértett
szívvel távozni társaságukból), és végül:
sem a nézőt (a senki földjén
sanyargó elfajult lényt, fogadatlan
kémet, lopott kéjben parázslót),
sem a misztikust (nemlátó fény;
fel nem szabaduló hő; senki
gondolatává lenni nem lehető valóság)
..........................................

Petri György (1943-2000)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél