Hepp Béla: Fosztóképző
Szerethetetlen szürke tél feszít,
lenyom, milyen mogorva, fénytelen,
álmot se rejt, színes tüzet se szít,
az értelem semmit sem ér velem,
és csönd kopog, olvadt románc a tél,
híg sárnyomokba lépett félszavak,
volt hó, hideg… még visszakellenél,
s én lassú, rongy ködökbe oldalak,
és kergetem magamban szétesett
körökbe törten egyre, legbelül,
álmokba vágyva szépet, édeset,
önmagam így, szerethetetlenül.
lenyom, milyen mogorva, fénytelen,
álmot se rejt, színes tüzet se szít,
az értelem semmit sem ér velem,
és csönd kopog, olvadt románc a tél,
híg sárnyomokba lépett félszavak,
volt hó, hideg… még visszakellenél,
s én lassú, rongy ködökbe oldalak,
és kergetem magamban szétesett
körökbe törten egyre, legbelül,
álmokba vágyva szépet, édeset,
önmagam így, szerethetetlenül.
Hepp Béla (1961-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése