Király László: A holdban

a holdban nem tudod mi van
a holdban én vagyok magam
gyötrődve — sőt minduntalan
fel-fellobbanva mint a láng
vagy mint a vak ki örökre lát
sétatéren felejtett kabát
pohár bor ki barátokra gondol
szomorú keselyű ilyen-olyan kondor
valami állati valami emberi
ki verseket próbál megérteni
látott képet zenére váltani
miközben hóba fulladnak álmai
derűre ború — néha csak víg rom
s nem akar soha átmenni a hídon
mely így is úgy is csak oda vezet
mint egy hiányos emlékezet
kiáltás az odaáti partról
soha ne válj meg se ettől se attól
ragaszkodj hozzá amíg csak lehet
mert elvesz mindent mit csak elvehet
az a túlparti integető
és azt sem tudod ki lehet ő
talán szerelem vagy csak árnyék
valami amit kitalálnék
a holdban — nem tudod mi van
ám duruzsol minduntalan
hogy el ne aludj mert a fák
ellopják álmod illatát

Király László (1943-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél